Barcs - Drávaszabolcs (Old Town Next rivjú)


Egy szuszra. A terv már rég megfogalmazódott, és volt egy - nem túl elszánt és bukott - kísérlet is. Most a legmelegebb napok egyikén adódott alkalom. A terv barcsi éjszaka, hajnali indulás. Jó egyedül menni, könnyebben érnek el az események. A partra érve, pakolás utáni szusszanást követően elrohantam néhány üveg sörért, kedves lányokra bízva a felszerelésem. A falu végi kocsma teraszán csodák csodája mindenki előtt Soproni IPA. Nem gondoltam volna hogy, ha egy multi közbenjárásával is, de a sörforradalomnak nevezett valami érdeklődést vált ki a végeken. A benti hűtőben is látszott, hogy ez nem egyedi eset. Visszaérve felállítottam a sátrat és a horgász felszerelést bütykölgettem. Egy fiatal srác ült az egyik padnál, majd érkezett hozzá egy másik, később a pizzafutár is előkerült. Beszélgettek. Nem nagyon akartam odafigyelni, de akaratlanul is elértek mondatok. Majd egy pizzaszelet, rá egy sör, és ismét. Megkínáltak, meghívtak. A beszélgetés, immár velem is, folytatódott, és a több generációs szakadék ellenére egész jó kis társalgásban találtam magam. A Londonból hazalátogatott fiatal, a helyben boldogulni próbáló barátja, és a kajakos csodabogár "öreg". Kis magyar valóság. A reggel négykor csörgő telefon a tervnél nehezebb fejű madarat ébresztgetett, aki a sötétre hivatkozva még adott időt az alvásnak. Én magam fél ötkor keltem és a hajnali derengésben sátorbontás és mosakodás után készen álltam az indulásra. 

 
Az út száraz időrendi adatai: Barcs indulás 5:37, Szentborbás 9:10, Drávasztára 11:56, Vejti 14:48, Drávaszabolcs 18:10. Azért a pontosság, mert tartanom kellett az időt a sikerhez, tehát az óra a szokásosnál nagyobb szerephez jutott a túra során. Ez a hivatalos Dráva túra négy szakasza, nagyjából húsz fkm egyenként. Kétszer fürödtem csak, nem mertem hosszabb időt a parton tölteni. Első alkalom, a drávasztárai kikötővel szemben, a homokpadon, ami valahogy egyre kisebb az idő múlásával, csökkenő magyar terület. Árnyékban, gyönyörű kemény homokon, keservesen szálltam ki a kajakból, de a csobbanás mindenért kárpótolt. Több napi éhezés után az első falatok ízéhez volt hasonlatos, ahogy beleereszkedtem a hűs (hydroinfó szerint 22 fokos) vízbe. Apropó evés ivás, csak mentében, csorogva, addig is haladtam. Horgászat lehetőleg a gyors kanyarokban, pihenésképp. Domolykót fogtam, nem is keveset, balint viszont egyet sem, pedig raboltak végig. Az első megállónál, Borbáson, kicsit elszontyolodtam, nem voltam elégedett a számokkal, de aktívabb evezéssel ledolgoztam a hátrányt, és tartani tudtam a tervet. Érezhető volt, hogy nagy a meleg és nyár közepe van. 

 
Ennyi horgásszal és fürdőzővel még nem találkoztam. Vesztemre Drávasztára fölött beleakadtam egy három motoros gumicsónakból álló horvát társaságba. Összetákolt napfénytetőik alatt beszélgetve nagyon lassan haladtak túlterhelt hajóikon. Iszogattak és egyre hangosabban mulattak. Nem sokkal voltak gyorsabbak nálam. Máskor nagyon zavart volna, de most a "teljesítmény túrán" szórakoztatott. Mivel gyakran megálltak hűsíteni magukat a folyóban, nem tudtam se lemaradni se elhúzni tőlük. Egyik kikötésüknél meg is szólítottak - Gyere ide, van minden. Emlékeztem, hogy egy Monoszlói kiruccanás és pár üveg sör sok pénzünkbe került (tiltott határátlépés), és most a feszített tempó sem engedte az ismerkedést. Szabolcsnál váltunk csak el, amikor én kiszálltam. Integettünk egymásnak, kvázi útitársak. Félelmem nem volt alaptalan, Vejtinél motorcsónakból ellenőrizték a határrendészek a papírjaimat. Túrázó viszont nem volt főszezonban. Két társaságot is látom kellett volna. Nagy kérdőjel. A végén már fáradtan, fájós tagokkal csak eveztem számolva a csapásokat. A horgászat eszembe sem jutott. Kimerültboldogan szálltam ki a kajakból Drávaszabolcson. A partra kipakoltam mindent, és nekiláttam lemosni a hajót, aminek a kényelme és sebessége nélkül ez a kaland esélytelen lett volna.



Már másfél éve egy Old Town Next a horgászós kajakom. Se nem igazán horgász, se nem igazán kajak, de úgy érzem megtaláltam a rám szabott hajót. Peca és túra, (általában együtt) számomra a Dráva. Könnyű pergetés csorogva domolykóra, balinra. Puritán eszköztár, bot, orsó, műcsali. A ládám a mentőmellényem, forgókapcsokkal, ollóval, ércsipesszel. Ehhez nincs szükség bottartókra, radarra, és még ki tudja mire, és minek a felszerelésére. (Manapság a legtöbb horgászkajak olyan már, mint egy hadihajó!) A kajak könnyű, üléssel 27 kg, de még ez is tud sok lenni a nap végén. 

 
Gyors, egészen, szokásos túránkon most először veszem fel a versenyt a két evezős hajtotta kenukkal. A megszokott kényelmes ülésről sem kellett lemondanom, esetleg a magasan ülés hiányzik. Elegendő a tárolóhely túrázáshoz. Ennyi. Az ülés állítható előre-hátra és a lábtámasz is. Az ülés hátoldalán kis tárolóhely, ennyi a luxus.

Megjegyzések

Imre üzenete…
Maradt még kajakos horgász a Dráván :)
Tóth Gyuri üzenete…
Én vagyok, csak ritkán írok. Titkosítottam a Drávát. Legalább harminc évre. :-p
Imre üzenete…
Fogadjunk, hogy Atyafi is ott teker, csak irigyli tőlünk a tudományt :)
Amúgy látszik, hogy mennyire nem nézek semmilyen médiumot, ez a Soproni IPA nekem kimaradt. Azt hiszem, bepótolom :)
szaasz üzenete…
OK, ötös, leülhet (és evezhet tovább)
Imre üzenete…
Hosszú ez a harminc év, valami újság azért csak van a Délvidéken! :)

Népszerű bejegyzések