Elbútak, de nem búvok
Nem bírtam sokáig én sem. A lustaság ellen segít, ha más is aktív. Új lendületet adott, hogy Atyafi megindult. Nekem a hétköznapok alkalmasabbak az eltűnésre. Nagy tervekkel - természetesen - és korán nekivágtam a harkányi útnak. Az a sötétben is látszott, hogy az időjárás ma nem fogad kegyeibe. Nem olvastam jól a jelentéseket, nem frissítettem időben. Míg szöszmötöltem a parton, egy kávéval a kezében előbújt Tamás a kikötő lakója. Hamar a folyóra terelődött a szó. Kergetőző ivadékok fekete felhőben a Szirén mögött (sajnos csak egy sétahajó). Halat már láttam. A korai indulásnak lőttek. Szerencsére kellett a tűzre raknia, így én is vízre szálltam. Lefelé. Atyafi annyira alapos munkát végzett az ellenkező irányban, hogy inkább nem is próbáltam. Annak ellenére, hogy a parton tippet kaptam arra egy kövezésről. A víz még alacsonyabban. Egyből egy hatalmas homokpad, nézelődés. Így nem jutok ma semmire.
A hídhoz ilyen a közel már lóg a lába lóga
Csorgás. A fekete víz régi befolyásánál balin rablás. Próbáljuk meg, legalább az új horgonykötelet is fel-beavatom. Most úgy érzem érhet valami siker. Kitartó vagyok. Cserélgetek. Már-már érzem milyen az amikor kap, de marad emlékezetből. Nem akarta. A horgony viszont jól szuperált. Többször is a nap folyamán.
Tovább lefelé. Egyre jobban izgatott a javasolt kő, és végiggondolva, hogy mi várhat erre, és meghallva, hogy Pécsett szakad a hó, és hogy itt nem fogtak a határig semmit, rövid kikötés és tépelődés után visszafordultam. Itt is szállingózott, nagyon hidegnek éreztem az időt, fújt a szél, nem hoztam kesztyűt. Az evezés jót tett.
A kikötő után, az alacsony víz betekintést nyújtott a part-menti apró kövezések és egyéb alakzatok megfigyelésére, ha "neadjisten" nem kajakkal jövök, melyik helyek lehetnek ígéretesebbek a többinél. Nem mondhatom, hogy néptelen lett volna a part, bár horgászni senkit nem láttam, ilyen-olyan okkal mindkét parton volt mozgás.
Megérkeztem a kövezéshez. Mértem, tényleg mély, ha már nem is annyi. Tényleg akadós. Süllőim, ha itt is vannak, csak nevetnek rajtam. Egy sincs, akinek megessen a szíve. Ebéd. Forró tea. Mozgás. A lábfejem azért fázik. Ekkor vettem észre, hogy elvesztettem a zászlót. Az ilyen mindig nagyon bosszant, és nem tudom egyhamar kiverni a fejemből. Butaság, de nem tudok változtatni ezen a rossz tulajdonságomon sem. A gyűrűk jegesek, ma nem engedett a fagy. A vízen is látszik a zimankó, a nyugodt öblök újra jég alatt.
Innen is tovább állok. Készültem a lánccal, ki szeretném próbálni. Az eredményről később. Lehorgonyzok még egy kőszórás mellett a sodrásban a horvát part közelében. Meglepő módon akadós. Minden dobásom, bármelyik irány. A parton egy pasi kiabál. Keres talán valakit. Zavar. Felszedem a horgonyt. Lejjebb látok egy kiskutyát a kövezésen. Lehet, hogy ő az. A homokpadon felteszem a "drag chaint", és innen már ezzel csorgok. A kikötői balint még keresem, de ma ő sem kíváncsi a társaságomra.
Ennyit ment le a víz Atyafi óta (sötéttel "jelöltem") |
Kikötéskor Tamás előbújik és segít az Autó tetejére emelni a kajakot. Csalódottan még nem távoztam innen, most sem. Minden alkalom újabb tanulság, az okos, a rendszerező elme tanul belőle. Belém lassan vésődik. Igaz mélyen. Pécsre értem sütött a nap. Na ez pofátlanság.
Kilövés hóesésben |
Nem látszik, de süt. |
Megjegyzések
:-)
Tavasszal kéne nyomni egy Felsőszentmártont. De nem Felsőszemtmárton-Drávaszabolcsot, hanem épp fordítva. :-)(P-Szo-Va)
2 nap megfeszített evezés felfelé és utána egy teljes nap csorgás lefelé.
Drávasztára egy kicsivel nőiesebb lenne.
Zaláta: 25km
Szombatra szurkolok, bár lehet, hogy tényleg meg lehetne kóstolni a Dunát egyszer.
Az evezésre visszatérve, ha több nap áll rendelkezésre érdemesebb csorogni, visszaevezni a jó helyekre, beevezni oldalágakba, ha a vízállás engedi, hidd el a mozgás úgy is meglesz. Nem lustaságból. Persze a teljesítmény jellegű dolgok is érdekelnek.
Menj le szombaton a határig, 7,5 folyamkilométer. És indulj vissza időben :-)
És hát sokkal jobb dolog mazohistának, mintsem, szadistának lenni. Akkor legalább másokat megkímélek a hülyeségemtől. :-) Odébb vannak még ezek az ordas túrák, de még idén sort kerítek rájuk. Szombatra nagyon készülök. Vettem gumihalakat pluszba, mert az akadókat is meg fogom dobálni. Elkészült a "brand new anchor trolley system"-em és vettem egy új horgonyt is, amit épp most fogok lefújni olajzöldre. Hiába, fontos a megjelenés a vízen. Pedantéria, rend, fegyelem és természetesen izom, s erő! Érzem, hogy előbb-utóbb szájba fogok törölni egy halat. :-)