Ha becsukom a szemem és elképzelek valami tökéletest, egy napos őszi evezés van előttem a Dráván, és ha még mélyebbre merülök az álomban, még halat is fogok. Nemrég elfelejtettem becsukni a szemem. Mostanában Majláth pusztánál szálltam vízre többször, kinéztem felfelé egy holtágat. Esett a kirándulást megelőző napokban, így a gát után letettem az autót, (már legutóbb majdnem bennragadtam a kikötőnél.) kerekekre emeltem a kajakot. Megtörtént az első határrendészeti ellenőrzésem, a papírokkal minden rendben, most már biztos, hogy működik. A kikötő partja nagyon meredek, legutóbb a vízbe csúsztam. Egy kiépített horgász helyet szemeltem ki a vízre szállásra. Pár száz méter séta. Izzasztó vízhatlan ruhában.
 |
| Kerekeken |
Végre evezek. Nagyon szeretek a vízen lenni, el nem tudom mondani, és most ez az idő ajándék. Hétköznapokon ritkábban találkozok bárkivel és azért az jobb. Lassan megérkezek a kiszemelt helyre, és elkezdek dobálni. Közbe észreveszem, hogy a kamera memóriája megtelt. Sebaj. Először semmi, pedig apró csobbanások jelzik, hogy él a víz. Látom, hogy kis domolykók csipkednék még a zsinórt is. Egyes meppsre váltok. Majd minden kapás hal, nem nagyok, de hurrá.
Mégis jó lenne videó is, ha már egyszer végre így jönnek. Kiszállok kitörlök mindent a memóriából, és folytatom, ha tudom. Szerencsére folytatódik. Egy elakadás után a hármashorogból kettes lesz, amit nem bánok, nem szeretném túlzottan megsérteni az apróbbakat. Így is működik. Aztán nehéz szívvel elindulok vissza, lenyűgözve a történtektől, és az őszi tájtól.
 |
| A holtág |
 |
| Kijárat a folyóra |
 |
| Dráva |
A főágon csak megszokásból dobálgatom a műcsalikkal a rejtekhelyeket. Hoppá, ez viszont szép nagy. Pont az i-n. Nagyon nagy I-n. A víz emelkedett vagy tíz-tizenöt centit az alatt a négy óra alatt amíg vízen voltam, látom kiszállásnál. Séta az autóhoz. Fáradt-boldog-szomorúan: Jönnek a becsukott szemű napok.
 |
| Korán alkonyodik | | |
Megjegyzések